Halloween. Az év legjobb napja, jobb, mint a karácsony vagy a szülinapom. Épp a koromsötétben sétáltam át az úton, fekete-smaragdzöld, fűzős ruhámban a suli legnagyobb halloweeni bulija irányába. Az utat csak egy utcai lámpa halvány pislákolása világította meg, mikor hirtelen fékcsikorgást hallottam és egy erős ütést éreztem az oldalamban, ami pár méterrel arrébb lökött.
Amint magamhoz tértem, megéreztem a nyirkos földet a testem alatt, majd halk sutyorgásra lettem figyelmes. Óvatosan kinyitottam a szemem és megpillantottam pár ismeretlen srácot felettem álldogálni, akik épp vitatkoztak valamin.
- Mondtam, hogy kapcsold fel a lámpákat, nem? Persze, mert világítás nélkül vezetni milyen menő, de arra nem gondoltál, hogy ez történik?
- Hé, amint látod nem tört el semmije!
- Lehet belső vérzése van…
- Én azt mondom, hagyjuk itt.
- Megőrültél?
- Hívjuk a rendőrséget.
- Inkább a mentőket.
- Végre egy jó ötlet, Zacky – szólt oda gúnyosan a haverjának a kötekedős típus, majd előkapta a mobilját es elkezdte bepötyögni a kórház számát.
- Jól vagyok – tápászkodtam fel a földről.
- Ez életben van! – mutatott rám az egyik meglepődve.
- Még szép, hogy életben van, Brian, ne hülyéskedj már! – szólt oda neki, telefonjáról fel sem pillantva a srác.
- Mitől vagy ilyen csípős hangulatban ma, Matt?
- Brian, majdnem megöltél egy csajt, csak mert lámpa nélkül vezettél, ráadásul ittasan. Én a helyedben nem dühíteném Mattet – vágott közbe a másik srác.
- Ittasan? Zacky, egy sört ittam ma, ami alkoholnak számít – magyarázkodott Brian.
- Nem kéne a kis csajjal foglalkozni? – mutatott le a földre, rám sem pillantva a negyedik fiú.
- Jól vagyok, csak ne hívjátok a mentőket, oké? – néztem rá a Matt nevű srácra.
- És miért ne? – pillantott rám.
- Bevihetnek titeket a rendőrségre, nekem meg sietnem kell egy buliba – rántottam meg a vállam, majd a fájdalommal az oldalamban nem törődve felálltam a földről. – Úristen, veled meg mi történt? – néztem Brianre, aki furcsán nézett vissza rám.
- Beverted a fejed, haver – hajolt közelebb hozzá az egyik srác. – Nem is kicsit – tette hozzá vigyorogva – De illik a jelmezedhez – vont vállat, miközben Brian a véres homlokát tapogatta. Most, hogy jobban szemügyre vettem őket, észrevettem, hogy mindegyikőjük be volt öltözve valaminek.
- Ti is halloweeni buliba mentek? – markolásztam az oldalam.
- Ja, ki ne menne halloweenkor, halloweeni buliba? – mosolygott végre Matt. – Te merre mész?
- Arra – mutattam abba az irányba, amerre eredetileg indultam. Mint kiderült a fiúk is ugyanabba a házibuliba indultak, mint én, és voltak olyan rendesek, hogy ez a kis incidens után magukkal vittek, most már felkapcsolt lámpákkal.
- Egyébként minek is vagy öltözve? – kérdezte meg tőlem hirtelen Zacky, majd tetőtől-talpig végig mért.
- Zombi – válaszoltam a kérdésére egyszerűen. – És… Ti mik is akartok lenni? – néztem rájuk kérdőn.
- Ennyire felismerhetetlen vámpír lennék? – nézett rám vigyorogva Zacky, majd kivillantotta a két mű vámpír fogát.
- Nem pont tőled kérdeztem, mert te még úgy ahogy, de felismerhető vagy – vigyorogtam vissza.
- Én kalóz – nézett hátra rám Brian az anyósülésről. – A kalapom a csomagtartóban maradt. Matt rock sztár, bár őt aligha lehet felismerni – nézett barátjára vigyorogva Brian, miközben megveregette a vállát, majd visszafordult hozzánk. – Amint látod Jimmy csontváz, bár a testfestéke…- nézett Jimmy hasára, akin nem volt póló, viszont az egész felsőtestét fekete-fehér festék fedett. - Zacky csinálta - vigyorgott haverjára Brian.
- Aha - bólogattam, majd inkább az ablak felé fordultam, és elkezdtem a sötét tájat figyelni. Fenyőfák mellett haladtunk el, néhol felvillant a hold ezüstös fénye, majd egy farkas üvöltést hallottam, mire kicsit közelebb húzódtam a mellettem ülőhöz, aki épp Zacky volt.
- Hallottatok már Szellem Jack sztorijáról? - kérdezte meg hirtelen Brian, amint észrevette, hogy közelebb húzódtam Zackyhez. Mindenki a fejét rázta, majd Brian belekezdett a történetbe.
- Egy ködös október 31-i napon, bulit rendeztek a Ghost Kúrián, ahova meg volt hívva minden szomszéd, barát. A kis Jack Ghost legjobb barátjával, Freddyvel, a hátsó kertet díszítette, amikor megérkezett az első vendég, a jóképű Brian.
- A jóképű Brian - nevetett Jimmy. - Ezt a történetet most találod ki, mi?
- Folytathatnám? - nézett összehúzott szemekkel Brian Jimmyre. - Szóval. Épp megérkezett Brian. Nem sokkal utána jöttek a többiek, mindenféle jelmezekben, amiket a kis Jack es Freddy nagy szemekkel nézegetett, ugyanis egyikőjük anyukája se engedte meg nekik, hogy részt vegyenek a partin. - De én szellemnek szeretnék öltözni - sírt Jack. - En csontváznak - zokogta Freddy. De Jack anyukája szigorú asszony volt, így hát bezárta mindkét gyereket a padlásra. A buli elkezdődött, a felnőttek vidáman iszogatták innivalójukat, mit sem törődve a két gyerekkel. Éjfélre járt az idő, amikor a kastély minden ablaka egyszerre vágódott ki, majd azokon keresztül beáramlott a sűrű köd, beborítva az egész házat. Hirtelen egy velőtrázó sikoly vágta ketté a csendet, ami a padlás felől hallatszódott. Minden nő, férfi felsietett az emeletre, majd megpróbálták kinyitni a padlás ajtaját, de az egyiknek sem engedett. Bentről üvegcsörömpölés hallatszódott, majd ismét egy sikoly. Vajon kilehetett az? Az ajtó lassan nyílt ki, feltárva a vendégek előtt a koromsötét szobát, ahol senki sem tartózkodott. Hova tűntek a gyerekek? És ki nyitotta ki az ajtót? Majd a szobából halk cipőkopogás szerű hangot lehetett hallani – utánozta Brian az ujjaival a műszerfalon – ami egyre közelebb, és közelebb, és közelebb sétált a felnőttekhez. – A felnőttek bulizhatnak, a felnőttek halloweenezhetnek. De mi van a gyerekekkel? – suttogta egy hátborzongató hang, ami betöltötte az egész helyiséget. – Most nézzétek meg mit tettetek a gyerekeitekkel – folytatta fagyos hangján a ház. – Be akartak öltözni? Hát segítettem – jelentette ki, majd a padlásszobából halk nyöszörgés szűrődött ki, miközben kilépett két gyerek magasságú valami. - Hiszen ez Jack – zokogta Jack anyja, amint meglátta, hogy mivé vált a gyermeke. Jack után kilépett a kis Freddy is a sötétségből, és így már tisztán látszódott, hogy csontváz lett. Semmi bőr, izom nem takarta a csontjait, viszont a kis szíve ott dobogott a bordái alatt.
- Úristen Brian, ez undorító! – szóltam közbe.
- Egyébként is megérkeztünk – nevetett Matt, majd leállította a kocsi motorját, és kiszállt az autóból.
- Mina, leszállnál rólam? – hallottam Zacky hangját, amint a nevemen szólít, de nem jutott el a tudatomig. – Mina! – lóbálta meg a kezét a szemem előtt.
- Mi? Ja, izé, bocsi – szabadkoztam, majd gyorsan kipattantam az autóból.
- Tudod milyen buliba jöttél most? – hallottam meg magam mögött Brian hangját, mire én felhúztam a szemöldököm. Miről beszél ez? – Gosth Kúria- vigyorgott rám, majd gyorsan besietett a kapun, hogy még véletlenül se kérdezzek bármit is.
Amint magamhoz tértem, megéreztem a nyirkos földet a testem alatt, majd halk sutyorgásra lettem figyelmes. Óvatosan kinyitottam a szemem és megpillantottam pár ismeretlen srácot felettem álldogálni, akik épp vitatkoztak valamin.
- Mondtam, hogy kapcsold fel a lámpákat, nem? Persze, mert világítás nélkül vezetni milyen menő, de arra nem gondoltál, hogy ez történik?
- Hé, amint látod nem tört el semmije!
- Lehet belső vérzése van…
- Én azt mondom, hagyjuk itt.
- Megőrültél?
- Hívjuk a rendőrséget.
- Inkább a mentőket.
- Végre egy jó ötlet, Zacky – szólt oda gúnyosan a haverjának a kötekedős típus, majd előkapta a mobilját es elkezdte bepötyögni a kórház számát.
- Jól vagyok – tápászkodtam fel a földről.
- Ez életben van! – mutatott rám az egyik meglepődve.
- Még szép, hogy életben van, Brian, ne hülyéskedj már! – szólt oda neki, telefonjáról fel sem pillantva a srác.
- Mitől vagy ilyen csípős hangulatban ma, Matt?
- Brian, majdnem megöltél egy csajt, csak mert lámpa nélkül vezettél, ráadásul ittasan. Én a helyedben nem dühíteném Mattet – vágott közbe a másik srác.
- Ittasan? Zacky, egy sört ittam ma, ami alkoholnak számít – magyarázkodott Brian.
- Nem kéne a kis csajjal foglalkozni? – mutatott le a földre, rám sem pillantva a negyedik fiú.
- Jól vagyok, csak ne hívjátok a mentőket, oké? – néztem rá a Matt nevű srácra.
- És miért ne? – pillantott rám.
- Bevihetnek titeket a rendőrségre, nekem meg sietnem kell egy buliba – rántottam meg a vállam, majd a fájdalommal az oldalamban nem törődve felálltam a földről. – Úristen, veled meg mi történt? – néztem Brianre, aki furcsán nézett vissza rám.
- Beverted a fejed, haver – hajolt közelebb hozzá az egyik srác. – Nem is kicsit – tette hozzá vigyorogva – De illik a jelmezedhez – vont vállat, miközben Brian a véres homlokát tapogatta. Most, hogy jobban szemügyre vettem őket, észrevettem, hogy mindegyikőjük be volt öltözve valaminek.
- Ti is halloweeni buliba mentek? – markolásztam az oldalam.
- Ja, ki ne menne halloweenkor, halloweeni buliba? – mosolygott végre Matt. – Te merre mész?
- Arra – mutattam abba az irányba, amerre eredetileg indultam. Mint kiderült a fiúk is ugyanabba a házibuliba indultak, mint én, és voltak olyan rendesek, hogy ez a kis incidens után magukkal vittek, most már felkapcsolt lámpákkal.
- Egyébként minek is vagy öltözve? – kérdezte meg tőlem hirtelen Zacky, majd tetőtől-talpig végig mért.
- Zombi – válaszoltam a kérdésére egyszerűen. – És… Ti mik is akartok lenni? – néztem rájuk kérdőn.
- Ennyire felismerhetetlen vámpír lennék? – nézett rám vigyorogva Zacky, majd kivillantotta a két mű vámpír fogát.
- Nem pont tőled kérdeztem, mert te még úgy ahogy, de felismerhető vagy – vigyorogtam vissza.
- Én kalóz – nézett hátra rám Brian az anyósülésről. – A kalapom a csomagtartóban maradt. Matt rock sztár, bár őt aligha lehet felismerni – nézett barátjára vigyorogva Brian, miközben megveregette a vállát, majd visszafordult hozzánk. – Amint látod Jimmy csontváz, bár a testfestéke…- nézett Jimmy hasára, akin nem volt póló, viszont az egész felsőtestét fekete-fehér festék fedett. - Zacky csinálta - vigyorgott haverjára Brian.
- Aha - bólogattam, majd inkább az ablak felé fordultam, és elkezdtem a sötét tájat figyelni. Fenyőfák mellett haladtunk el, néhol felvillant a hold ezüstös fénye, majd egy farkas üvöltést hallottam, mire kicsit közelebb húzódtam a mellettem ülőhöz, aki épp Zacky volt.
- Hallottatok már Szellem Jack sztorijáról? - kérdezte meg hirtelen Brian, amint észrevette, hogy közelebb húzódtam Zackyhez. Mindenki a fejét rázta, majd Brian belekezdett a történetbe.
- Egy ködös október 31-i napon, bulit rendeztek a Ghost Kúrián, ahova meg volt hívva minden szomszéd, barát. A kis Jack Ghost legjobb barátjával, Freddyvel, a hátsó kertet díszítette, amikor megérkezett az első vendég, a jóképű Brian.
- A jóképű Brian - nevetett Jimmy. - Ezt a történetet most találod ki, mi?
- Folytathatnám? - nézett összehúzott szemekkel Brian Jimmyre. - Szóval. Épp megérkezett Brian. Nem sokkal utána jöttek a többiek, mindenféle jelmezekben, amiket a kis Jack es Freddy nagy szemekkel nézegetett, ugyanis egyikőjük anyukája se engedte meg nekik, hogy részt vegyenek a partin. - De én szellemnek szeretnék öltözni - sírt Jack. - En csontváznak - zokogta Freddy. De Jack anyukája szigorú asszony volt, így hát bezárta mindkét gyereket a padlásra. A buli elkezdődött, a felnőttek vidáman iszogatták innivalójukat, mit sem törődve a két gyerekkel. Éjfélre járt az idő, amikor a kastély minden ablaka egyszerre vágódott ki, majd azokon keresztül beáramlott a sűrű köd, beborítva az egész házat. Hirtelen egy velőtrázó sikoly vágta ketté a csendet, ami a padlás felől hallatszódott. Minden nő, férfi felsietett az emeletre, majd megpróbálták kinyitni a padlás ajtaját, de az egyiknek sem engedett. Bentről üvegcsörömpölés hallatszódott, majd ismét egy sikoly. Vajon kilehetett az? Az ajtó lassan nyílt ki, feltárva a vendégek előtt a koromsötét szobát, ahol senki sem tartózkodott. Hova tűntek a gyerekek? És ki nyitotta ki az ajtót? Majd a szobából halk cipőkopogás szerű hangot lehetett hallani – utánozta Brian az ujjaival a műszerfalon – ami egyre közelebb, és közelebb, és közelebb sétált a felnőttekhez. – A felnőttek bulizhatnak, a felnőttek halloweenezhetnek. De mi van a gyerekekkel? – suttogta egy hátborzongató hang, ami betöltötte az egész helyiséget. – Most nézzétek meg mit tettetek a gyerekeitekkel – folytatta fagyos hangján a ház. – Be akartak öltözni? Hát segítettem – jelentette ki, majd a padlásszobából halk nyöszörgés szűrődött ki, miközben kilépett két gyerek magasságú valami. - Hiszen ez Jack – zokogta Jack anyja, amint meglátta, hogy mivé vált a gyermeke. Jack után kilépett a kis Freddy is a sötétségből, és így már tisztán látszódott, hogy csontváz lett. Semmi bőr, izom nem takarta a csontjait, viszont a kis szíve ott dobogott a bordái alatt.
- Úristen Brian, ez undorító! – szóltam közbe.
- Egyébként is megérkeztünk – nevetett Matt, majd leállította a kocsi motorját, és kiszállt az autóból.
- Mina, leszállnál rólam? – hallottam Zacky hangját, amint a nevemen szólít, de nem jutott el a tudatomig. – Mina! – lóbálta meg a kezét a szemem előtt.
- Mi? Ja, izé, bocsi – szabadkoztam, majd gyorsan kipattantam az autóból.
- Tudod milyen buliba jöttél most? – hallottam meg magam mögött Brian hangját, mire én felhúztam a szemöldököm. Miről beszél ez? – Gosth Kúria- vigyorgott rám, majd gyorsan besietett a kapun, hogy még véletlenül se kérdezzek bármit is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése